Torocsik Mari: Berczes Laszlo beszelgetokonyve.

Berczes Laszlo konyve eletinterju.Beszelgetes - Kovacs nagyapa mozijarol es a Nagykert rozsafairol, a pelyi templom oltararol es a velemi diofarol, a cannes-i eletmudijrol es a szomszed Margitkarol, az angolkisasszonyokrol es a foiskolai felvetelirol, mesterekrol es palyatarsakrol.

Majorelvtars" es Zsoter Sandor, Grigorij Konszkij es Anatolij Vasziljev, Alfoldi Robert es Vidnyanszky Attila itt ugyanolyan sullyal esik latba.Beszelgetes - Torocsik Mari szuleirol, testvereirol, gyermekeirol, szerelmeirol, ferjeirol es az orok tarsrol, Maar Gyularol, akivel egyszer majd a Fekete-tengerben fognak talalkozni...Beszelgetnek, sort pattintanak, es orulnek, hogy sut a nap.

Torocsik Mari fesztelenul mesel, es mindketten tudjak, mi is tudjuk, hogy az emlekezet neha botlik, szalajt.

Nem is az itt a lenyeg, hogy napra pontosan mi tortent ennek a rendkivuli muvesznek az eleteben, hanem - ahogy Berczes Laszlo mondja - azt keressuk, ki az az ember, akit Torocsik Marinak hivnak.

Hogyan el, hogyan kozlekedik az emberek kozott, hogyan gondolkodik.

Hogyan tekint a vilagra. Sot, barmilyen onzo szandek, arra hivom az olvasot, hogy Mari tekintetevel nezzen a vilagra, amikor ezzel a konyvvel talalkozik.

Azert akarom ezt, mert szerintem jo dolog igy nezni a vilagra.

Az az egyszeru mondat jut eszembe, amit Zsoter mondott a Brand kapcsan.

Megmutatni egy embert. Ezt akarom. Egy embert, akit erdemes megmutatni."Tudni kell szeretni." (Torocsik Mari)