Kakasszo

Meg hetek multan is igy diskuraltak. Borsai felhangon beszelt, de lehetoleg ugy, hogy mas is ertsen belole, Zeke meg a maga modjan felelgetett.

Keresztulkohogte Borsai dunnyogeset, pipaja fustjet vizsgalgatta nagy szakertelemmel, tenyerevel hessegette el a bodor karikakat, vagy egyszeruen a foldre sercintett. - Mit csinaljunk? - mondta egy izben bosszusan a csoportvezetonek. - Nincs meg eleg mernokunk. Be kell ernunk az ilyenekkel, amig a mieink kijonnek az egyetemrol.

Addig majd csak elkuszkodunk. - Borsait kereste a tekintetevel, s hogy megpillantotta meroleccel a kezeben, amint kozonyos arccal utanamert a kituzoknek, megdorzsolte tuskes allat. - Hisz' nem mondom, elvegzi a dolgat, csak eppen nem szivvel csinalja.

Azt csodalom, hogy fiatalember letere ilyen puha, kenyelemszereto..."