Keseru mandula

Palotai Boris nepszeru regenye, a Keseru mandula 1958-ban jelent meg eloszor, nagy port kavarva, s heves indulatokat kivaltva, ami nem csoda, hiszen elsok kozott adott hirt szepirodalmunkban arrol a hatalmas valsagrol es szenvedessorozatrol, amelyen a koncepcios perek aldozatainak hozzatartozoi, sokszor eppen a leghivebb, legmeggyozodesesebb emberek mentek keresztul a tarsadalmi szamkivetettseg lefele vezeto allomasain.

Ennek a regenynek is no a hose, Jovics Zsuzsa, akinek a ferjet artatlanul letartoztattak, s a fiatal, szerelmes, tehetsegere eppen racsodalkozo asszony egyenes, nyilt termeszete nem konnyiti meg az elarvult csalad szamara a bizonytalansag elviseleset, a miert nincs bunom, ha van" erzesevel valo egyuttelest az otvenes evek elso felenek nyomaszto hetkoznapjaiban, mert negy esztendeig senki sem mondja, mondhatja ki nyiltan, hogy itt valami jovatehetetlen, vegzetes hibanak kellett tortennie, hogy a ferje artatlan.