Charlotte

"e;Ez itt az egesz eletem"e; - mondja Charlotte Salomon 1942-ben, mikozben atnyujt bizalmasanak egy kepekkel teli borondot, eletmuve legjavat, pedig huszonot eves meg csupan.

Az elete azonban egy gazkamra fele tart, es ott nemsokara veget is er.

Megmaradni csak a kepek maradnak, azok pedig - illetve ihletesukre most az uj Foenkinos-regeny lapjai - eroteljes szinekkel es kendozetlen oszinteseggel beszelik el Charlotte tortenetet.

Gyerekkorat a huszas evek Berlinjeben, anyja korai, tragikus halalat, csaladjahoz valo furcsa viszonyat, belepojet a berlini muveszkorokbe, akademista eveit es palyakezdeset.

Majd pedig: menekuleset a nacik elol Del-Franciaorszagba, a haborus hanyattatasok kozepette is felcsillano remeny es szerelem pusztulas elotti utolso, rovid idoszakat."e;Ugy ereztem, muszaj soronkent irnom, hogy levegohoz jussak"e; - szol ki az olvasohoz furcsa, am annal latvanyosabb nemzetkozi sikeru regenyebol a nalunk eddig jobbara inkabb vidam konyvei alapjan jol ismert francia szerzo.

Annyi bizonyos, hogy ez a konyv nem csupan egy rendkivuli no nagyszeru portrejat, egy tragikus sors markans ivet tarja elenk, hanem egy nyomozas torokszorito tortenetet is.