Bovaryne

Gustave Flaubert az 1848 utani illuziovesztett korszak az esemenytelenseg, az unalom, a mozdulatlansag abrazolasanak nagy regenyiroja.

Meghatarozo elmenye az altalanos kiabrandultsag, alaptemaja az emberi butasag; muve irasakor a nyarspolgarok es a romantika irant erzett gyulolete hajtotta.

A regeny otletet egy ujsagcikk szolgaltatta, majd otvenot honapi megfeszitett munka utan, 1856 oszen kezdte folytatasokban kozolni az iroi palyajanak kezdetet jelento tarsadalmi-lelektani regenyet, a Bovarynet.

Az allamugyeszseg vallas- es erkolcsgyalazas vadjaval pert inditott Flaubert ellen.

Mar az alcim - Moeurs de province", Videki erkolcsok - sejteti, hogy a regeny nem pusztan egy romantikus asszony tortenete, hanem a videki elet monotoniajanak rajza, mely a kor jellemzo vonasait suriti: az iro altal megvetett kispolgarok tipusokka valnak, Bovaryne eletrajza az egesz Lajos Fulop-i polgarosodo kor - a csupa aljassag, kozepszeruseg 19. szazadi - kronikajava tagul.