Gloria

Elobb az anyakonyvvezetohoz mentek, Csillag boldogan ugrott ki itt a kocsibol, es furgen fordult meg a lepcso fele, hogy az epuletbe felsiessen.

A furgesege azonban egyszerre megbenult, az egesz teste megdermedt, es elsapadva bamult az alldogalok koze, akik a feljaro szelen ket sorfalat csinaltak.

A nep kozott, a tomeg kozott, ott viritott egy hosies, vakmero es kiabalo kalap.

A Gloriae...A torekvo Csillag megdermedve bamult feleje, es azt mondta magaban, hogy most botrany lesz.

De nem lett botrany. Csillag megmozdult, es dideregve vanszorgott felfele a lepcson.

A kalap is megmozdult. Eloretolakodott az elso sorba. Es amikor a szorgalmas Csillag elbotorkalt elotte, akkor a kalap alatt, a barna arcon mozgas tamadt, es a szorgalmas es torekvo Csillag inkabb latta, mint hallotta a piros ajkakrol ezt a joindulatu, ahitatos suttogast:- Tu... piszt... ein Kavalliich!Bent volt a teremben. Ide csak nem jon be Tevedes volt: oda is bejott. Az ajto felnyilott, es suhogva, parfumosen, szenzaciosan Gloria jott be rajta.

A szeles koru csalad nagy szamban megjelent tagjai osszesugtak, a torekvo Csillag lazasan, gorcsosen probalt a menyasszonyaval beszelgetni, a menyasszony azonban kivancsian es megilletodotten bamulta Gloriat.

Gloria szende arccal vonult meg a hatterben, a torekvo Csillag elhallgatott, es verejtekcseppek verodtek ki a homlokan."