Toinette

A grof ur jelenleteben, akinek sietve es toredelmesen mar mindent elmondtam, meg egyszer alazattal bocsanatot kerek a kisasszonytol.

A vetseg, amelyet elkovettem, majdnem megbocsathatatlan.

Eloszor, mert a kisasszony a grof ur vendege volt. Masodszor, mert semmi okot sem adott nekem arra a feltevesre, hogy mast lat bennem, mint alazatos szolgajat, aki a grof ur parancsait vegrehajtja.A grof fele fordult:- Legyen szabad meg hozzafuznom, hogy megbocsathatatlan a vetsegem azert, mert azt mutatja, hogy meltatlan voltam a grof ur bizalmara, ha husz ev alatt nem tudtam megtanulni, hogy ostobasag es gazsag, ha az ember eroszakkal akar olyasmit megszerezni, amit jo szivvel nem adnak neki.Toinette fele fordult:- Ha alazatos bocsanatkeresemet megis a kisasszony laba ele merem helyezni, az csak azert tortenik, mert amilyen gyors volt tegnap a kijozanodasom, olyan mely most a megbanasom es mert hiszem, hogy a kisasszony kegyes josaga eppen olyan nagy, mint ude es fiatal szepsege, amely minden kotelesseget elfelejtetett velem.

Toinette mozdulatlanul lt a mly karosszkben. Tudta, hogy ez a kerek sznoklat nagyobbrszt a grfnak szl, de csalhatatlan bizonyossggal rezte, hogy egy rsze neki is szl.

Tegnap megvdte magt, tegnap az A akarata rvnyeslt, mra tbb lett ekztt a kt klns ember kztt, mint egy elszdlt falusi leny, akit nem engedtek a vzbe ugrani.

Amita tegnap dlben arrl rteslt, hogy Kerbellan r Dl-Amerikba surrant, azta tbbet tanult, mint az elmlt tizenht v alatt.

A vendglA ben tegnap este asszonyokat ltott, akik oldalra hajtott fejjel, felsA sges mosolygssal vrtk a frfiak megszlalst."