Remeny.

A ragyogo napsutesbe kilepve osztonosen hunyorogtam, majd megtorpantam.

Ultek a padomon. Kisse megremegett a terdem, de azert erot vettem magamon, es tovabbmentem.- Te mit csinalsz itt? - kerdeztem Cortezt, aki a pad tamlajan ult, es olebe ejtett kezeben tartotta a zenelejatszojat.- Ulok - felelte olyan stilusban, mintha ez azert eleg egyertelmu lenne.

Jo, tenyleg az volt, a vak is lathatta, csak eppen...- Miert itt? - kerdeztem cseppet sem kedvesen.- Tudtommal mar nem foglalt ez a hely - nezett melyen a szemembe, nekem pedig felkeltek a pillangok a gyomromban, es ugy dontottek, hogy egyseges erovel probalnak kiszabadulni.

Kerdon korbeneztem, remelve, hogy valaki segit, de azonkivul, hogy az udvaron allok ketkedo es sanda pillantasokat vetettek felem, senkire nem szamithattam.

Marpedig en le fogok ulni! Ez az en helyem! Par egyik labamrol a masikra allok" mozdulat utan fogtam magam, es felultem Cortez melle.

Ennel furcsabb meg soha, semmi nem volt.- Akkor en olvasok - kozoltem, de ahogy kimondtam, mar meg is bantam.

Miert jelentettem be? Mi utott belem?- Jo - mondta eleg furan. Es ezen nem csodalkozom ."