Az ustokos

Keso ejszaka volt... Avarosok es falvak lakoi mar regen lepihentek, de a dombtetore epult obszervatorium hatalmas tavcsove meg mindig makacsul az egboltra iranyult.

Vandory Sandor - a csillagvizsgalo-intezet fiatal vezetoje - orak ota nem mozdult el a hatalmas refraktortol, es mar negy ora fele jart az ido, amikor nehez sohajjal hatrahanyatlott karosszekeben es megdorzsolte fajo szemet.

Sokaig ult neman, magaba roskadva es tobbszor vegighuzta kezet magas, sapadt homlokan.

Gondolatai az ustokos korul forogtak, melyet ket nappal elobb fedezett fel az egbolton.

Szabad szemmel meg nem is lehetett latni, de a tavcso elarulta valodi lenyet es a szamitasok meggyoztek a fiatal csillagaszt arrol, hogy ezuttal elkerulhetetlen az osszeutkozes...

Az ustokos meg csak paranyi vilagito pont volt az ur vegtelenjeben, de lobogo uszalya baljoslatuan kovette az egbolton..."