Az utolso daru

Az este fekete leple egeszen raterult a lapra, de odafont az egen kigyultak az ejszaka gyertyacskai, a csillagok es a Sotetseg Gondviseloje kiakasztotta a nagy Hold-lampat a lap fole.

A falka oregjei mellre eresztett csorrel bobiskoltak; a fiatalok parokra szakadoztak es esti setara egymas utan tunedeztek el a susogo sas kozott.

Egy holdfenyes tocsa korul tucatnyi serdulo darulegenyke dugta ossze a kobakjat s halk krugatassal tanakodtak a holnapi futoverseny eselyeirol.

Altatni valo daru-kisgyerek nem volt meg a falkaban, hiszen a tavalyiak mar mind felserdultek es az ifju parok csak ezutan terveztek a csaladalapitast.

Durrkane, a jovendomondo oreg daru neni, fajos labat aztatta egy goboben; Kurrke, az orszem, torkaban levo trombitajat szuntelen riasztasra keszen tartva, egy halmocska tetejen orkodott..."(A VEZERDARU EMLEKEI - reszlet)