A napisten h?bor?ja : Bolyg?t?r?s-verzi?

A gordikanok nem ismertek a sotetet. Nem ismertek a rosszat, a gonoszsagot es a szomorusagot. Vilagukban a szeretet iranyitott mindent. Gotas, a teremtojuk annyira hatalmas volt, hogy gonosz ikertestveret, Satogot eluzte az altala teremtett bolygorol. Megtiltotta neki meg azt is, hogy a bolygo kozelebe mereszkedjen, igy az ott elok nem is hallottak rola soha.
Civilizációkkal később a gordikánok félig élő, félig gép (holttestekből összerakott) robot-madarakat használnak hulladékuk és halottaik elszállítására, úgynevezett „keselyűket". A keselyűk kiviszik a hulladékot az űrbe, és napjukba dobják elégni.
A gonosz Satog több ezer éven át ólálkodik a bolygó közelében, várva a megfelelő alkalomra ahhoz, hogy romlásba taszíthassa Gotas szeretett világát.
Egyszer, amikor évezredek után végre alkalom kínálkozik, Satog elfog egy keselyűt, és éltető, sötét szikrát gyújt szemében, megfertőzi a gonosz tudással. Ez az egy apró kezdet elég ahhoz, hogy minden rosszra kezdjen fordulni.
A félig élő, félig holt robotkeselyűk öntudatukra ébrednek, és tönkreteszik saját világukat. Ez sem elég nekik, el akarják pusztítani a Napistent is, mert őket már a sötétség hajtja, és nincs szükségük fényre.
A Napisten nem tud elbánni a hihetetlen méreteket öltött gonosz keselyű-sereggel és technológiájukkal. Emberi alakot öltve menekülőre fogja hát, a keselyűk pedig nyomába erednek!

Bolygókon, korokon és tereken át, időben oda és vissza ugrálva kezdetét veszi a monumentális harc, a soha véget nem érő üldözés.
Kezdetét veszi „A napisten háborúja"!