Andaluziai kutyak

Az andaluziai kutyak nem vicsorognak. Nem horognek, morognak, acsarognak. Nem tepik es csorgetik a lancukat. Igaz, nincsenek lancaik es nincsen porazuk. Ezert aztan nem tudjak a gazdajukat a poraznal fogva rangatni, lihegve huzni es vonszolni sem.

A granadai kutyak nem torleszkednek, nem hizelegnek, nem keresik a kegyedet.

Nem morcosak es nem vigyorgosak, nem baratsagosak es nem baratsagtalanok, nem haragszanak rad es nem vagynak a szereteted utan.

A granadai kutyaknak nem is letezel. Eszre sem vesznek. A falatka finomsagot elfogadjak, de aztan kopnek rad.

Nem vasarolhatod meg oket egy kis simogatassal, edesseggel, kolbaszveggel, nehany zsiros falattal.

Nem buszkek, hanem tartasuk van. Nem tudom, mit tudnak. Elik vilagukat. Talan meg azt sem tudjak, hogy koszonik szepen, jol vannak.

Hat ilyenek az andaluziai kutyak." EmberekrA l, tjakrl, llatokrl, ml hangulatokrl, fnyekrA l s illatokrl, a jelenbe szivrg mltrl s a csaldrl szlnak a szerzA trcanovelli.

Hol alkonyi kertekben s siktorokban A dngnk, hol meg a nevetstA l kicsordul knnyeinket trlgetjk.

Ezek a rvid, tA nA dsre ksztetA vagy pp hangos kacagsra fakaszt, nironikus rsok akkor is rlunk, kzp-kelet-eurpai emberrA l meslnek, ha ppen nem Erdlyben vagy a poros Alfldn, hanem Krtn vagy Andalziban jtszdnak.