megmaradt vilag

Nem irtam naplot, nem volt hozza se turelmem, se tehetsegem.Es mert csak emlekezetemre hagyatkozhattam, ez a multidezo konyv szeszelyes, hianyos.Ki ne tudna: mindenfelevel, joval-rosszal zsufolt elmenk torzit, atrendez, ezt a reszletet homalyba meriti, amazt aranytalanul eros fenybe emeli.

Nem irhattam hat hagyomanyos oneletrajzot, tortenetem nem az elejen kezdodik, nem is szabalyosan folytatodik, rendje onkenyes, akar egy-egy mondatban is tobbfele ido csuszik ossze, az elbeszeles a feltudat ismeretlen vonzastorvenyei szerint alakul, ezert a hosszu, erre-arra indazo, tulterhelt mondatok, a tagolatlan szoveg.

Ugy kepzelem, irasom felig-meddig essze, szandektalan onelemzes, ki kellene derulnie belole, mi, mikor, miert epult bele szellemi szervezetembe.

Es verseimbe, mert verseim termeszeterol is szerettem volna szot ejteni.

Honnan vettem az anyagukat, kepeiket, milyen szandekok, milyen veletlenek alakitjak szerkezetuket, kulso-belso vilagukat, hol van tobbnyire szemelytelen targyiassagunk hattereben a megiscsak nelkulozhetetlen szemelyes, a csakis-az-enyem?

Ha innen nezem ezt a mufajtalan munkat, toredekes muhelytanulmanynak is mondhatom." (Lator Laszlo)