Anyak

Ketten laktunk egy hatalmas berkaszarnya negyedik emeleten legesleghatul, a cseledfeljarat mellett: anyam es en.

Ablakunk az udvarra nyilott, nagyon mely es nagyon szurke volt ez az udvar, a kanalis korul szennyes viz allt, amelyben neha szivarvanyszinu korok kepzodtek.

A foldszinti lakasok nyitott ajtajabol vedrekkel ontottek ki a szappanhabtol suru vizet, amely vastagon rakodott le a koveken, a kanalis vasrostelyan.

Anyam azt mondta, olyan, mint a marciusi ho, amelybe likacsokat olvaszt a napfeny.

Anyam mindenrol tudott valamit mondani, mindenhez fuzott egy megjegyzest, mindenrol mondott egy tortenetet, amely rendszerint kulonbozott mindazoktol, melyeket masoktol hallottam.

A hatso lepcsofeljaratirol azt mondta, hogy csak minekunk szabad ott jarni, meg annak, akinek mi megengedjuk, s persze mi csak a szenesembernek engedjuk meg es a mindig loholo kisinasoknak, mert azok megerdemlik, hogy kulon lepcsojuk legyen, es ne kelljen nekik az oreg meltosagos Fittjenek vakkantasait hallgatni es Huszarne indiai makjanak illatat beszivni, melytol a szenesember menten elajulna..."(reszlet: Anyam ferjhez megy cimu elbeszelesbol)