Gerard brigaderos kalandjai

Az almodozas helye es ideje vett korul. Vegigpergett elottem az eletem, mindazon nagy tettekre gondoltam, melyek reszese lehettem, a lovakra, melyeket kedveltem s a holgyekre, kiket szerettem.

Aztan draga jo anyam jutott az eszembe, es elkepzeltem oromet, amikor meghallja, hogy a falu nepe a fia hirneverol beszel.

Aztan a Csaszarra gondoltam es Franciaorszagra, draga szulohazamra, a napsugaras Franciaorszagra, a gyonyoru lanyok es dalias ifjak anyafoldjere.

Szivemet meg most is elarasztja a boldogsag, ha arra gondolok, mint vittuk el trikolorjat oly sok szaz merfoldnyire a hatarain tulra.

Eletem barmikor felajanlom a nagysagaert. Kezemet szivemre teve eppen megeskudtem erre, amikor hatulrol varatlanul nekem ugrott a gondolas..."