Banom, hogy a szolgad voltam

A kotetben olvashato novellak, elbeszelesek, tortenetek mintha felnottekhez szolo mesek lennenek.

Kezdetben a hos megprobaltatasai pozitiv iranyba valtanak, csoda ugyan nem tortenik, de az emberiesseg megis sorsfordito erokent kepes mukodni, a lopassal gyanusitott ciganyasszonyrol vegul kiderul, hogy becsuletes, a vandorciganyrol, hogy segitokeszebb a tobbieknel, a villany kikapcsolasara kivezenyelt szerelorol, hogy emberseges.

Mesei vilagkent erzekeljuk az etikai normak pozitiv mukodeset ebben a szocialis melyvilagban, pedig csak az tortenik ezekben a novellakban, aminek a valosagban is tortennie kellene.

A posztmodern (szoveg)vilagot megelozo elbeszeloi hangot idezo, tomor es csattanos elbeszelesek adott szociokulturalis miliojet a folytatasban, mikent a konyvben elorehaladunk, a mitikus erok munkalkodasanak terepeig vezeti vissza a huszadik szazadot jelento jelen es a mitologemak os-dualisztikus, vagy egyenesen manicheista megnyilatkozasanak megjeleniteseben.

Itt mar nem idegenkedik a csodatol, Jezus megjelenik a faluban, a nevtelen Gonosz torekszik vilaghatalomra.

Itt mar nem babonarol, folklorrol, szokasrendrol beszel az elbeszelo, hanem jorol es rosszrol, a vilagot es a vilagban elo embereket mozgato principiumokrol.

A tortenetekben nincs leiras, csak monolog, szinte szunetmentes a jelzotlen meseles, csak, mint az elobeszedben az idoben kisse elore vagy hatraugro narracio, aminek berekesztese visszafele is ertelmezi az elbeszelest: a fiu, akibol ki akartak uzni a Gonoszt, azutan meseli el kulonos kalandjainak sorat, miutan kozlekedesi balesetben meghalt, teste elegett (Es mikor eltelik az ezer esztendo).

Ha Jonas Tamas rahajtott volna, kerek horror-tortenetet is irhatott volna ebbol a mesebol, amit Stephen King is megirigyelne. (J. Fekete Jzsef)